Drága Jóisten!

Köszönöm, amit tőled kaptam! Hálás vagyok érte! Már értem, és tudom, hogy mindez nem átok, hanem áldás. Fájt a feladat, haragudtam rád, hogy nem engedted nekem soha, hogy "hétköznapi életet" éljek, pedig mindig azt gondoltam, az minden vágyam. Haragudtam rád, úgy éreztem, hibáztál, mikor elvetted tőlem. Pedig TE nem tudsz hibázni, csak mi emberek tudunk hibázni...

Sokszor mondtad, és mutattad meg, sokkal szebb, amit kaphatok Tőled, mint amiket vártam, vágytam. Éveken át küzdöttem ellene, hogy "Szóvivőd" legyek, nem akartam másokkal foglalkozni, nem akartam a küldetésem. Tiltakoztam ellene, de mindezt hiába. 23 évesen felborítottad az életemet, hogy hosszú rögös úton megtaláljam magamat. Éltem sokáig az életet, amit mások, mások vágyai és elvárásai szerint, mindig érezve, hogy ez nem az én életem.

Nem értettem, mit tehetnék a világ szemete ellen, oly kevés vagyok egyedül. Mára már értem, hogy nem vagyok egyedül, nem azt várod tőlem, hisz az lehetetlen küldetés. Szembeállítottál gyermekkori vágyammal, hogy szuperhős akartam lenni, aki megmenti az embereket. Küzdelmes és kalandos életet kaptam tőled, hogyha nem is megmenteni, de legalább megérteni képes legyek a világot, és ez a lecke soha nem ér véget. Már nem is akarom, hogy vége legyen. Elfogadtam, hogy "egyedi szuperhős" legyek, egyszerűen ADNOM kell magamból. Ez minden, amit tehetek, és oly csodássá formáltad a lelkem, hogy néha magam is meglepődök, honnan jön ez a sok szeretet bennem. Mára már értem, hogy ez nem én vagyok, ezek mi vagyunk együtt, Te meg én összeadódva (ahogy József Attila is megmondta), mi vagyunk együtt MIND, akik képesek vagyunk szeretni, és szeretet adni magunkból.

Egy dominó apró része, de megteszek mindent, ami tőlem telik, hogy a lehető legjobb legyen mindenkinek!

Köszönöm a feladatot, köszönöm a képességeket hozzá, köszönöm a fejlődést, és igyekszem szívvel-lélekkel minden erőmet bele tenni a siker felé!

A siker meg elcsépelt kifejezéssel élve nem más, mint a földi Mennyország!

Szeretlek kedves Jóisten! Köszönöm!