Szia!

Örülök, hogy itt  vagy!

Hogy mit akarok „ezzel az egésszel” átadni?

A művészet szeretetét! Azt az eufóriát, amit az alkotás maga okoz. A tett a lényeg, a „csinálás”, ami az erkölcs eredeti jelentése volt, hogy TENNI valamit a TETT-ért magáért. Imádok elveszni a szavak tengerében, ugyanúgy, mint a művészet bármelyik ágának élvezetében. Zenét is csak úgy érdemes hallgatni, hogy élvezzük, egy képet megfesteni is egy ilyen élmény.

Ezt a „megcsináltam!” érzést szeretném átadni annyi idő alatt, amennyi rendelkezésemre áll.

Azt hitted, csak „pacsmagolni” jöttél?! Ha ezért jöttél, ezt kapod, ha elsajátítani szeretnél egy két jó trükköt, azt kapod. Itt mindenki azt kapja, amiért jött, mert ez az este mindenkinek azt adja, amit tőle vár.

Mivel korlátozott idő áll a rendelkezésemre, mert az élet rövid (ez a három óra meg pláne), ezért várhatóan kellőképpen ömlesztett információkkal fogok szolgálni.

Egy bölcs régen azt mondta: „A tudás a zsebemben nehéz kő. Ha kiveszem, viszont vízzé válik. Meg kell osztani, nem csak cipelni, hogy ne teher legyen.”

Én megosztani jöttem a tudásomat. Annyit adok belőle, amennyit kérsz, és amennyit csak tudok. Ezért az a mottóm: Kérdezz!

Őszintén, és minden tudásommal válaszolni fogok. Ha tanulni akarsz, akkor tudsz.

Szívesen átadom a tudásom neked, hogy te is megélhesd az alkotást.

Titkon, mivel én vagyok a Múzsa, remélem, megízlik. Remélem ezek után máskor is alkotni fogsz. Nem csak itt velem, hanem magadban is. Mert ez a legjobb része: maga az alkotás.

Egyszerűen jobban kikapcsol, mint bármi a világon. Olyan, mintha egy jót meditálnál, egy jót agyalnál, és kellemesen el is fáradnál tőle, mint egy komoly edzéstől : egyszerre.

Én tudom, hogy ez jó. Gyakran alkotok, és élvezem, ami vele jár. Az eufóriát egy nagyon békés, nyugodt monoton időszak előzi meg, míg az ember mindent ki tud zárni az agyából. Akkor nem érdekes a kapcsolati probléma, a fizetnivalók, a határidők, vagy a számok világa, a számlák, a gondok, a feladatok, a "post it"-ek. Ezen a békés álomföldön nincs helye ennek a világnak, teljesen kizárja őket, így nem fontos más egy kis időre, csak az alkotás, a mű. Minden erőnkkel és érzékünkkel rá figyelünk, minden tudásunkkal megfűszerezzük, minden energiánkat bele tesszük, önmagunkat. Ez a mi kis saját világunk, az önmagunk, itt nem érhet semmi rossz.

Nyilván teljesen logikus, hogy a MA rohanásában csak jót tehet, ha kihúzod a dugót egy kicsit, megállsz, és kikapcsolsz. Azon kívül, hogy ellazít, pszichológiailag bizonyított, hogy jó hatással van ránk, ráadásul meg a koncentrációs képességünket is fejleszti. Igen, megtanít fókuszálni. Ez egy olyan hasznos tulajdonság, ami mindenkinek megvan, aki azt mondja magáról, hogy „nem vagyok én művész...nem tudok én festeni, sose tudtam”.

Itt ez nem számít, mert nem az a lényeg, hogy tudsz e festeni. Csak figyelni kell tudni, és menni fog az alkotás.

Amint elkapod a ritmusát, amint megérzed az ízét, érteni fogod, miről beszélek.

És ezután jön még csak a lényeg! A sikerélmény! Mert mikor beletetted mindened, minden tudásodat, és amit ma tőlem kaptál, elkészül a mű. És ékes bizonyítékként ott fog mosolyogni rád otthon, mikor hazaviszed, hogy képes vagy alkotni! „Megcsináltad”

Ezt a sikert garantálom, akár itt ér, ma este, akár otthon, bármikor máskor.

A beszéd is néha az alkotás kárára megy, úgyhogy én sem szaporítom tovább a szót, lássunk neki.

Kezdjetek el alkotni!

Igen! Most!

Ne feledd: Kérdezz bátran!

Jöhetnek a kérdések!